A rozmaring
A rozmaring melegítő tulajdonságairól ismert. A növény gyakran szélsőséges éghajlati viszonyok között fejlődik, ahol fénynek és melegnek van kitéve. Neve a latin „ros marinus" szóból származik, és azt jelenti: „a tenger harmata".
Földrajzi eloszlás
A rozmaring (Rosmarinus officinalis) a mediterrán térségben őshonos, a mentafélék (Lamiaceae) családjába tartozik, amelynek különleges rokonsága melegítő tulajdonságairól ismert. A bokros, elágazó örökzöld cserje akár két méter magasra is megnőhet. A rozmaring gyakran szélsőséges éghajlati viszonyok között fejlődik, ahol fénynek és melegnek van kitéve. Napsütötte, száraz bozótosban és sziklás szirteken, gyakran a tengerparton nő. Neve a latin „ros marinus" szóból származik, és "a tenger harmatát" jelenti, utalva a Földközi-tenger partvidékén található természetes lelőhelyére és a virágain éjszaka összegyűlő harmatra.
Levelek és szárak
A szögletes, fás szárakat sűrűn borítják a keskeny, tű alakú levelek. A lefelé görbülő levelek felül fényes zöldek, alul finom szőrökkel borítottak.
Virágok
A rozmaring virágai lehetnek világoskékek, halványlilák, fehérek vagy rózsaszínűek. A virágok két vagy több csoportban jelennek meg a növény felső végén. A száj felső és alsó ajkára emlékeztető alakjuk jellemző a mentafélék családjába tartozó többi növényre is, amelyeket szintén Labiatae-nek neveznek, ami azt jelenti, hogy „ajkuk van". A virágoknak hosszú, kiálló porzói vannak.
Használat
A rozmaringot gyakran termesztik konyhai felhasználásra. Illatos illóolajáról is ismert, amelyet energizáló és élénkítő hatásúnak tartanak, serkenti az érzékeket és a vérkeringést, és általános tonizáló hatással bír. Az illóolajos rozmaringolajos készítményeket külsőleg, például olajos bedörzsölőként vagy fürdőzéskor használják. A rozmaringolajat testolajok, kenőcsök és bőrkrémek összetevőjeként is használják.
